HENT-füzetek címmel hiánypótló sorozatot indított a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT), amellyel a gazdasági és politikai döntéshozók, az államigazgatási szervek és a gazdaság szereplői számára kíván hasznos információkat nyújtani a problémakörről. A ma bemutatott első két kötet a hamisítás elterjedtségének mérési módszereiről és a hamisításra vonatkozó magyar adatokról, valamint magyar lakosság hamisítással kapcsolatos attitűdjeiről ad átfogó képet.
2010. december 7-én sajtóbeszélgetés keretében mutatta be a HENT-füzetek első két kötetét a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület. A rendezvényen a Magyar Szabadalmi Hivatal részéről Dr. Bendzsel Miklós elnök és Dr. Penyigey Krisztina főosztályvezető ismertették a vonatkozó módszereket és számoltak be a hamisításra vonatkozó adatokról, tényekről. Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) képviseletében Dr. Nagy László Tibor osztályvezető helyettes és Dr. Szabó Imre kutató mutatták be, hogy a szellemitulajdon-jogok megsértését érintő bűncselekményeket vizsgáló bűnügyi statisztikai és empirikus elemzések alapján milyen következtetéseket tudnak levonni az ilyen típusú jogsértésekre és az ellenük való büntetőjogi fellépésre vonatkozóan.
A hamisítás illegális jellegére való tekintettel, az elkövetők „rejtőzködő” magatartása miatt nem áll rendelkezésre pontos adat a hamisítás méreteire, gazdasági hatásaira vonatkozóan. A hamisítás elleni hatékony fellépéshez ez azonban elengedhetetlen, még ha azok becsléseken is alapulnak. Ebből a felismerésből kiindulva a HENT-füzetek első két kötete a hamisításra vonatkozó tényekkel foglalkozik.
Az első kötet a hamisítás nemzetközi mérési módszereiről, illetve a hamisítás nagyságára, hatásaira vonatkozó konkrét nemzetközi információkról, vizsgálati eredményekről ad áttekintést. Bár a nemzetközi gyakorlatban a hamisítás mérésére eddig nem alakult ki egy széles körben elfogadott és alkalmazott, egységes metodológia, a gyakorlati tapasztalatok szerint a hamisítás volumenére és hatásaira vonatkozó elemzések alapvetően háromfajta számbavételi módszert alkalmaznak. Egyrészt a hivatalos jogérvényesítési statisztikai adatokat használják, melyek korlátja, hogy az adott évi külső tényezők függvényében csak a „jéghegy csúcsát” mutatják. Második módszerként a fogyasztók megkérdezésén alapuló felméréseket végeznek, amelyekkel a vásárlási gyakoriság és a legfontosabb beszerzési csatornák feltárhatók. A harmadik módszer közgazdasági modellszámításokat használ, amelyekkel egy-egy iparágra vagy nemzetgazdaságra vonatkozóan adható hasznos becslés.
A második, frissen megjelent kötet a hamisítás magyarországi mértékéről ad átfogó képet, összegyűjtve az összes rendelkezésre álló releváns statisztikát. A füzet első fejezete a 2010 márciusában 27 ezer európai uniós állampolgár bevonásával készített Eurobarometer felmérés alapján mutatja be a magyar fogyasztók hamisítással kapcsolatos beállítottságát, a vásárlói motivációit, amelyből kiderül, hogy bár a magyarok hamisítással kapcsolatos ismeretei szélesebbek, mint az uniós átlag, honfitársaink mégis nagyobb arányban vásárolnak hamis termékeket. Az EU-állampolgárok átlagosan 22 százaléka, a magyarok 35 százaléka vásárolt már legalább egyszer jóhiszeműen olyan terméket, amelyről csak később derült ki, hogy hamisított, mégis a magyarok nagyobb arányban vannak tisztában azzal, milyen gazdasági, társadalmi, egészségügyi károkat okozhat a hamisítás.
A vonatkozó magyar felmérésekből kiderül, hogy honfitársaink negyede hajlik hamis cikkek tudatos megvásárlására, ezek közül is leginkább a hamisított ruhaneműkre, illatszerekre költenének, továbbá nem zárkóznak el attól, hogy illegális forrásból töltsenek le jogvédett tartalmakat. Bár a lakosság zöme a bizonytalan forrásból származó gyógyszerekre nemet mond, a vonatkozó felmérés eredményei rávilágítanak arra, hogy a kérdésben így is jelentős a fogyasztói tudatlanság. A lakosság több mint fele tévesen úgy hiszi, hogy a patikán kívül beszerzett gyógyszerek az adó, a marketingköltségek és az alkalmazotti bérek megspórolásának köszönhetően olcsóbb.
Alig harmaduk van csak tisztában azzal, az olcsóbb ár a kevesebb vagy a nullával egyenlő arányú, továbbá gyengébb minőségű hatóanyagnak köszönhető.
A kötet záró fejezete a „jéghegy csúcsát” mutató adatokat, a hivatalos, igazságügyi statisztikai adatokat veszi száma, külön kiemelve a vámhatósági árulefoglalásokra vonatkozó adatokat. Az Európai Bizottság Adóügyi és Vámuniós Főigazgatósága (DG TAXUD) 2010. júliusi jelentése szerint a tagországok vámhatóságai 2009-ben több mint 43 500 esetben léptek fel, és az EU vámhatárain összesen 118 millió hamis terméket foglaltak le. A magyar vámhatóság a 2009-es évben 4000 alkalommal intézkedett (ennél több alkalommal csak a német és olasz szakemberek léptek fel) és 1,2 millió árucikket foglalt le. Magyarországon a jogsértés miatt lefoglalt termékek főleg távol-keleti eredetű ruházati termékek, amelyek a hazai piacra jellemzően Törökország, Szerbia, Szlovákia vagy Szlovénia felől érkeznek.
Az OKRI kutatói a HENT megbízása alapján végezték el hat szellemi tulajdonjogokat sértő bűncselekmény kriminálstatisztikai és jogdogmatikai elemzését, amelynek legfontosabb megállapításait ismertették a sajtótájékoztatón. Rámutattak arra, hogy míg az összes regisztrált bűncselekmények száma 2002-2009 között 3 százalékkal csökkent, a szellemi tulajdonjogokat sértő deliktumoké megduplázódott. E bűncselekmények közül kiemelkedik a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése, amely bűncselekménynek jellemzője az egy elkövetőre jutó rendkívül sok cselekmény, az eljárások során a szakértők igénybevételének nagy aránya és a bűnügyi költségek magas összege. Az OKRI elemzésének következtetéseként kihangsúlyozta az üzletszerű bűncselekményekre koncentráló gyors és hatékony bűnüldözést és felelősségre vonást, az eljáró hatósági személyek szakismeretének bővítését és a jogpropaganda szerepét, főként a fiatalok körében történő felvilágosító tevékenység fejlesztését.
A HENT-füzetek letölthetőek a Hasznos anyagok menüpont alatt. A sajtótájékoztató anyagai, így az OKRI kutatás összefoglalója is elérhetőek itt».
