A 90-es években még a legtöbben a II. világháborús német cuccokért rajongtak. A jó állapotú darabokért már akkor is szép összegeket kértek el és mivel a piacot nem lehetett kielégíteni, elkezdődött a hamisítás, ez természetesen már korábban is folyt, de az általunk megkérdezett neve elhallgatását kérő gyűjtő véleménye szerint a 90-es években vált tömegessé. Sokan azért is hagytak fel a német anyag gyűjtésével, mert az egyre jobb kópiák kiszűréséhez nagyon komoly szakértelem szükséges. Mint mondta, sokan „megégették magukat”. Olyan tárgyakért fizettek ugyanis súlyos tíz, vagy százezreket amelyekről később kiderült, hogy jóval a háború után készültek és a kifizetett ár töredékét érik csupán. Beszámolja szerint volt olyan közismert, a mai napig aktív tévés, akinek a sok millió forintos gyűjteménye szinte kivétel nélkül főleg hazánkban készült eredeti németnek eladott hamisítványokból állt. Mint mondta: „keményen megetették”.
Magyarországon különböző üzemekben a mai napig gyakorlatilag ipari méretekben folyik a kópiák gyártása, az utánzat német csatokból, jelvényekből például a fél világot mi látjuk el, de az hamis dísztőrökből, kardokból is jelentős mennyiséget gyártunk, melyekből exportra is bőven jut. Mindez önmagában nem is lenne baj, hiszen senki nem gondolhatja komolyan, hogy az valós ár töredékéért I. vagy II. világháborús tárgyakhoz juthat hozzá, de sajnos sokan árulják eredetiként, az eredetivel megegyező áron a kópiákat, balek pedig mindig akad – nyilatkozta a lapunk által megkeresett a szakmabeli.
Eleinte főként a német anyagot másolták, manapság azonban már szinte mindent, aminek gyűjtői és természetesen anyagi szempontból értéke van. Van, amit még egy kezdő is könnyen ki tud szűrni, de vannak olyan másolatok, amelyen még a komoly szaktudással bírok is vitatkoznak. A legnagyobb hamisítók is közülük kerültek ki, hiszen ők vannak birtokában annak a tudásnak mely alapján profi utánzatokat lehet készíteni. Egyenruhák esetében például néhány évvel a háború után készült anyagokból varratnak zubbonyokat, sapkákat, eredeti cérnával, amiket esetenként még „öregítenék” is. Ezeket állítólag könnyű „benézni”.
A rendszerváltást utáni néhány évet tekintik a hazai relikviagyűjtők hőskorának. Ekkor, mivel már nem kellett tartani a hatóságok részéről a retorzióktól, tömegesen kerültek elő a padlásokról, pincékből az évtizedeken át rejtegetett, különböző nemzetekhez tartozó katonai felszerelések, holmik, melyek aztán többnyire használtcikk piacokon, vagy military börzéken cseréltek gazdát.
Ahogy aztán teltek múltak az évek, minőségi darabok már egyre ritkábban kerültek elő és ezzel párhuzamosan pedig egyre többen fogtak bele a gyűjtésbe. Ez természetesen árfelhajtó hatással járt. Az elmúlt nagyjából 10 évben leginkább a Horthy-koról származó katonai felszerelések, egyenruhák és jelvények, kitüntetések ára szökött az égbe – hangsúlyozta a lapunknak nyilatkozó bennfentes.
Manapság főleg a magyar II. világháborús legénységi holmik a legkeresettebbek. Míg a tisztek szépen eltették a szekrénybe az egyenruhájukat, addig a legénységi állomány a háborút követően némi „civilesítés” után nemes egyszerűséggel elhordta azokat, így alig maradt fent ezekből érintetlen állapotban. Napjainkban egyszerűen alig vannak, vagy egyáltalán nincsenek ilyen magyar tárgyak a piacon. A nagyobb aukciós oldalakra is csupán elvétve kerülnek fel a Magyar Királyi Honvédség felszerelési tárgyai. Ha azonban mégis előkerül egy-egy darab, akkor azoknak az egekbe felverik az árát. Az alfahir.hu-nak nyilatkozó gyűjtő szerint a ritkább darabok csak elvétve jutnak el az akciós portálokra, az eladónak ugyanis nincs szüksége erre, hiszen jó áron el tudja adni belső körben, vevő mindig van.
A világháborús relikviák gyűjtése nagyon drága és úri passzió. Azonban manapság már nem elegendő csupán pénzzel rendelkezni. Sok esetben komoly szakértelem és türelem is szükséges. Az általunk megkérdezett gyűjtő szerint, a világháborús német anyagból külföldről szinte mindent be lehet szerezni, csak jó vastag bukszával kell rendelkezni. Például egy jobb állapotú német sisak, eredeti, bontatlan állapotban 500-600 eurónál kezdődik, de a felmatricázott, elit egységekhez tartozó darabok ára akár a 8-10 ezer eurót is elérheti. Természetesen a külföldi vásárlások esetében, is nagyon óvatosnak kell lenni, mert ott is rengeteg a részeiben, vagy teljes egészében „megbuherált” relikvia, sok esetben egyébként ezek magyar „mesterek” keze munkáját dicsérik…
A világháborús magyar anyaggal azonban más a helyzet, ezekből gyakorlatilag alig van a piacon. Legénységi zubbonyból, pantallóból, vagy bakancsból például évente csupán néhány darab kerül eladó sorba, tehát ha valaki ilyeneket szeretne, akkor a pénz és a szakértelem mellett komoly türelemre is szüksége lesz, így talán a hamisítványokat is el tudja kerülni.