Kaparta a konkurensek torkát az egyik diszkontlánc akciójában nemrég alig 3000 forintért kínált málnapálinka. Aki egy kicsit is konyít a párlatkészítéshez, annak ugyanis a napnál világosabb, hogy a kézzel szedett, méregdrága, kilónként 600-800 forintos málnából nem lehet a boltban 3000-ért kínált pálinkát készíteni. Nem jön ki a matek, hiszen ebből a kiskereskedelmi árból 470 forint csak a jövedéki adó, és akkor még nem számoltunk az áfával, valamint az előállítás, csomagolás, szállítás költségeivel.

A gyanúsan olcsó terméket mégis hiába vizsgálta meg a felügyelet, nem bukkant hibára. „Olyan kifinomult a hamisítás, hogy a hatósági laboratórium sem talált benne nem gyümölcsből származó alkoholt” – csóválja a fejét Szabó László, az Agárdi Pálinkafőzde Kft. ügyvezetője. Az otrombább svindli – ha például gyümölcs helyett gabonaszeszt kevernek az italhoz – egyszerűen kimutatható, de ez esetben másról lehetett szó. Az ügyvezető szerint valószínűleg a málna helyett egyéb gyümölcs, illetve olcsó törköly- vagy borpárlat adhatta az alkoholkomponenst. A hamisításhoz a legegyszerűbb az utóbbiakat használni, szénszűrővel ki lehet vonni az idegen gyümölcsről árulkodó aromát az italból, amit azután némi valódi málnával kezelve már kihozható 3000 forintból a költséghatékony „málnapálinka”.

A gyanúsan olcsó párlat akkora felháborodást váltott ki a riválisok körében, hogy a pálinkatörvény előkészületben lévő módosításával a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) és a legális piaci szereplők – saját érdekükben – radikálisan szigorítanák az értékesítés feltételeit.  Az erről készített javaslat előzetes forgalomba hozatali engedélyhez és laboratóriumi vizsgálathoz kötné a kereskedelmi főzdék számára az értékesítést.

Eszerint minden új pálinkatételből egy-egy mintát kellene leadni a Nébihhez bevizsgálásra az értékesítés előtt. A laborban a mért értékek alapján meghatározzák az adott tételre jellemző egyedi beltartalmi adatokat, amelyeket a forgalomba hozatali engedélyben is rögzítenek. A tervezet szerint az egész tételnek ezeket az ujjlenyomatként azonosítható paramétereket kell teljesítenie, így kiszűrhető, ha pancsolt pálinkát akar valaki ezzel az engedélyszámmal elsózni. A hatásosnak tűnő módszer bevezetésével a szakma egyet is ért, de az érintettek szerint az ördög a részletekben lakozik, mert nem egyértelmű, hogy mi számít majd „egy tételnek”. Döntő kérdés a pálinkafőzdéknek, mert ez alapján kell majd a vizsgálatokért és az engedélyért fizetni. Az értelmezésben vannak különbségek, mert a párlatkészítők szerint például adott 20 tonna gyümölcsből főzött szilvapálinka nyilván egy tételnek számít, de a hatóság szerint nem feltétlenül. Ha az ital egy részét hordóba töltik, és ott tovább érlelik, a többit lepalackozzák, az már két tétel. Akkor is külön kellene vizsgálni, ha a főzet egy részét 40 fokos alkoholtartalommal, másik részét 45 fokosan hozzák forgalomba.

Tanácsos lenne pedig mielőbb megegyezni, mert az érintettek szerint újabb feketekereskedelmi hullám várható az otthon főzés nélkül is 60-70 milliárdosra taksált ágazatban. Miután az Európai Bíróság ítélete nyomán az idén újra jövedéki adó sújtja a pálinkabérfőzést, a szakma okkal tart attól, hogy az eddig hivatalosan bérfőzetett cefre jelentős részéből otthon párolnak italt. Ez még rendjén is lenne, bár az emiatt elmaradt ügyfélkör máris hiányzik azoknak a piaci szereplőknek, akik a bérfőzés bevételéből éltek. Félő azonban, hogy ezután egyre több otthon főzött párlat kerül feketén a kocsmákba és vendéglőkbe, kiszorítva onnan a kereskedelmi főzdék termékeit.

Az online pénztárgépek s az elektronikus árukövetés, az EKAER világában egy kiemelten ellenőrzött zárjegyes jövedéki termékkörnél az ilyesmi utópisztikusnak tűnhet, az érintettek szerint mégis ez a rögvalóság. A feketepálinka útja szinte akadálytalan a kocsmákig. A nagy megrendelő vendéglátóiparnak az italt a kereskedelmi főzdék nagy, például 10 literes ballonokban szállítják ki, amelyeket – ha kiürülnek – hivatalosan kicserélnek. Elviszik, megtöltik, az adó megfizetését tanúsító zárjegyet ragasztanak rá, majd visszahozzák. Ez az elmélet, de a gyakorlatban a sérült zárjegyet nem mindenki cseréli le, így fordulhat elő, hogy a ballonos pálinka után csak először fizetnek adót, többször már nem. Ehelyett az ez év január 1-jéig adómentes, azóta szimbolikus, évi ezer forint adóval sújtott házi, illetve a bérfőzdékből származó – a többi szeszhez képest feleakkora kulccsal adóztatott – párlatot feketén töltik egyesek a ballonba.