Ezelőtt csak a Long Island-i műkereskedőt, Glafira Rosalest vádolták hivatalosan az ügyben. Azonban napokkal azután, hogy Dél-Spanyolországban letartóztatták Jose Carlos Bergantiños Diazt és testvérét, Jesus Angel Bergantiños Diazt, az ügyészség megjelentette az addig lezárt, március 31-i keltezéssel ellátott vádiratot. Az artnet News ennek egy másolatát szerezte meg, erről pedig honlapjukon számoltak be április 21-én.

A vádiratban részletesen olvasható, hogyan adott el Jose Carlos hosszú időn keresztül olyan képeket, amiket Jackson Pollock, Mark Rothko, Willem de Kooning, Franz Kline és Robert Motherwell “festett”. Az ügyészség nem nyilatkozott a vádlottaknak az Egyesült Államokba való kiadatásáról szóló híresztelésekkel kapcsolatban.

A vádlottak között van a kínai születésű festő, Pej Sen Csian is, aki queensi otthonában készítette a hamisítványokat. Ezeket adták el a semmit nem sejtő gyűjtőknek és sokszor előfordult, hogy az adásvétel az egykor nagy presztízzsel bíró, most már bezárt Knoedler galérián keresztül történt meg. A vádlottak egy fedősztorival is előálltak, ami idővel változott is. Ezek szerint egy kelet-európai gyökerekkel rendelkező, titokzatos műgyűjtőtől, “Mr. X”-től származtak a képek, aki állítólag egyenesen a művészektől vásárolt meg több alkotást is. Az ő örököse, “ifjabb Mr. X” volt az állítólagos eladó, ő viszont a történet szerint névtelenségbe burkolózott. Sajtóértesülések szerint Pej Sen Csian Kínába menekült, a vádirat szerint azonban a New York-i Queensben tartózkodik. A Csian elleni vád azért érdekes, mert eddig azt gondolták róla, hogy csak kevés pénzt kapott a hamisítványokért és állítólag arról sem tudott sokat, hogy mi történt ezután a hamis képekkel. Csian a vádirat szerint akkor is hazudott, amikor azt állította, hogy nem hallott sem Rosalesről, sem sok olyan művészről, akiknek az aláírását rendszeresen felfestette az általa készített képekre.

A vádirat azt is leírja Csianról, hogy egyszer észrevett egy általa hamisított képet egy manhattani kiállításon, amit “jóval többért” árultak, mint amennyi ő kapott a megfestéséért. Ezek után több pénzt kezdett el követelni a képekért és sokszázezer dollárt kapott minden leszállított hamisítványért. Csian és a többiek különböző eljárásokat használtak annak érdekében, hogy a képeket “öregítsék”: hűtötték, melegítették és a szabadban tartották őket. Bergantiños Diaz még teafilterekkel is kezelte a vásznakat, hogy azok régebbinek tűnjenek.