A hamisítás igazából azokat érintheti inkább, akik több millió forintot is kiadnak egyetlen palackért, a tízezer forint árkategória alatt ez kevesebb félelemre ad okot. Egy szakértő, Bill Edgerton szerint azonban a nagy gyűjtők inkább homokba dugják a fejüket és nem is akarnak tudni a hamisítványokról. Edgerton felidézett egy esetet, amikor valaki egy 35 ezer dollárt érő palack eredetiségéről kérdezte őt. “A tulajdonos nem sokkal azelőtt bontotta fel az üveget és felszolgálta azt a vendégeinek, azonban a kóstolás után gyanakodni kezdett. Hamisítványról volt szó, ezt már a címkéről meg tudtam mondani. Végül is nem az a lényeg, hogy mennyi az értéke, de minden vásárló megérdemli, hogy eredeti bort kapjon a pénzéért.”
A hamis borok áradata lejjebb vitte az árakat. A legkeresettebbeket hamisítják leginkább, ezért ezek értéke csökkent a legnagyobb mértékben. “Az emberek már nem akarnak kockáztatni”, magyarázza Edgerton. Az 1900-as évjárató Chateau Margaux volt az év bora, de Edgerton szerint mivel gyakran hamisítják, csökkent az ára. A hamisítás “régi-új” problémájára több technológiát is kidolgoztak már, a Selinko nevű cég például beépített, követhető chipeket kínál a borászatoknak.
De hogyan védekezhetünk a hamisítványok ellen mi magunk?
Edgerton szerint a legelső lépés, hogy megbízható forrást keresünk. „A Sotheby’s és a Hart Davis Hart például még sosem adott el hamis borokat, ismereteink szerint.”
Vigyázzunk a híres évjáratokkal! A hamisítványok majdnem mindig híres évjáratú Bordeaux-k. A következő évjáratok különösen gyanúsak: 1900, ’28, ’45, ’61, ’82, ’90.
Fontos, hogy megvizsgáljuk a dugón lévő borítást és a címkét! Hasonlítsuk ezt össze egy eredeti üvegen találhatóval.
Figyeljünk a ragasztóra! Ferdén áll a címke? Ez nagyon ritka az igazi palackoknál. A hamisítók szeretnek olyan ragasztót használni, ami lehetővé teszi a címke mozgatását annak az üvegre helyezése után. A mozgatás, egyenesítés során a címke szélénél ragasztónyom marad, ami teljesen soha nem távolítható el.
Óvatosan vásároljunk 1980-nál régebbi bort. A legtöbb hamisítvány ezeket érinti.
Edgerton a végén még megjegyezte, hogy nagyon sok kitűnő bor van, amit nem hamisítanak. “Vannak olyan borok, mint például az 1811-es Chateau Y’qeum, az üstökös évéből. Ezért 80.000 dollárt kérnek. Történelmi és iható bor, de élvezetes elfogyasztani? Azoknak biztos nem, akik élvezik a borokat. Történelmi bor, de nem biztos, hogy élvezet a fogyasztása.”
Edgerton szerint inkább az élvezetért, mint a presztízs miatt vegyünk meg egy bort, mert ezzel máris nagyobb biztonságban tudhatjuk magunkat.