A moziban a rendszert az emberi fül nem érzékeli, viszont a kamerával vagy mobiltelefonnal felvett filmek otthoni lejátszása esetén ellehetetleníti az illegális felvétel megtekintését. A kalózok ellen hadjáratot folytató amerikai Verance Corp. találmánya jóvoltából ugyanis odahaza ugyanez az audiojel a blue-ray berendezés számára már beazonosítja, hogy illegális másolatról van szó, még akkor is, ha a filmet a lehető legprimitívebb eszközzel vették fel a nézőtéren. A cég azért lépett, mert már-már iparszerű méreteket ölt az ilyesfajta jogsértés. A Spiegel – a Wall Street Journal adatai alapján – azt írja, hogy tavaly az 50 legnagyobb mozisikernek már több mint a fele kapott ilyen védelmet. A következmény a gyakorlatban az, hogy ha valaki a lakásában néz illegálisan készített felvételt, akkor a készülék 20 perc után leállítja a vetítést, még akkor is, ha másolt blue-ray lemezről van szó. Azért éppen 20 perc elteltével, mert a kutatások azt mutatják, hogy ha bárki ennyi ideig belemerül egy történetbe, akkor az már eléggé izgatja ahhoz, hogy nagy valószínűséggel hajlandó legyen legális módon is megszerezni az adott alkotást. Ha a szóban forgó művet még játsszák a mozikban, akkor a képernyőn választási lehetőség jelenik meg: a pórul járt néző vagy menjen el valamelyik filmszínházba, vagy vásárolja meg a produkciót. Az új technológia hiányossága azonban, hogy bár blue-ray-lejátszókon minden további nélkül bevethető, a DVD-lejátszóknál viszont hatástalan. És az is kérdéses, hogy a netről letöltött kalózpéldányokat átmásolják-e blue-ray-lemezekre.

Mindenesetre Németországban jelenleg az a tapasztalat, hogy a legálisan megvett filmek esetében az adathordozók tarolnak a piacon: az Audiovizuális Média Országos Szövetsége (BVV) szerint a forgalom több mint 90%-át film-DVD-k, és egyéb lemezek teszik ki, a filmek világhálón való értékesítése nem egészen 10%-ot tesz ki. Idén az első félévben az ágazat 800 millió eurós bevételt ért el, ami rekordot jelent. Erősen kétséges azonban, hogy középtávon marad-e az adathordozók uralma. Amerikában tavaly a nézők már több filmért fizettek az interneten, mint amennyit DVD-n, vagy más, hasonló adathordozón vásároltak meg.