A híroldal több közelmúltbeli eseményt hoz fel példaként, amelyek bemutatják a hamisítványok aggasztó trendjét, és a hitelesítő szektor helyi korrupcióját, amely mindezt fenntartja, jelenti a news.artnet.com.

A legutóbbi eset, amely a szigorúbb szabályozásért kiált, múlt pénteken történt, amikor Rabindranath Tagore egyik 1933-ban készült műve a Bangalore székhelyű „Bid and Hammer” aukciós ház árverésén kelt el, több más tárggyal együtt hamis volt.

MF Hussain és Manjit Bawa több művét távolították el idén januárban egy művészeti fesztiválról, mivel eredetiségüket megkérdőjelezte az előbbi művész alapítványa, valamint a műgyűjtő Harsh Goenka.

A BS szerint korábban a Kolkatai Kormányzati Művészeti Főiskola kiállításán Rabindranath Tagore 23 festményéből 20-ról derült ki, hogy hamisítvány.

Ratan Parimoo, az ott kiállított tárgyak eredetisége igazolásával megbízott tisztviselő szerint a gyakorlat széles körben elterjedt. „Folyamatosan olyan műalkotások eredetiségének igazolására kapok felkéréseket, amelyek hamisítványok. Amikor rámutatok, hogy nem eredeti a mű, az ügynökök több pénz felajánlásával próbálnak meggyőzni.”

Parimoo azt mondta, hogy több csoportról is tud Rádzsasztánban és Indaurban, akik aktívan gyártanak hamis műalkotásokat.

Míg elismeri, hogy a hamisítványok minden piacon tényezők, Parimoo hazájában leginkább a hitelesítés alacsony technológiai színvonala miatt aggódik.

„Hogyan lehet hinni az eredetiségigazolásoknak, még ha én is állítom ki őket?”- teszi fel a kérdést. „Külföldön laborvizsgálatok, régi iratok és nyilvántartások igazolják a művek eredetiségét. Át kell vennünk a tudományos módszereket Indiában, ha komolyan akarjuk venni a hitelesítést.”